„A jó segítő elfogad és megbízhatok benne”

„A jó segítő elfogad és megbízhatok benne”
Megjelenés: 2016.07.29
Aktuális
Forrás: BP Málai Fiatalok
Szakszon Réka
Fotó: Bánlaki Szabolcs

Nyílt kommunikáció, odafigyelés és humor – többek között ezekre a hozzávalókra van szüksége a kísérőknek, akik fiatal vendégeiket segítették július 11. és 17. közt Balatonföldváron, a III. Máltai Mozgáskorlátozott Táborban.

Feláll a két csapat a floorball pályán. Ütő a kezekben (vagy lábakban), labda a földön. Középkezdés, indulhat a meccs. A fiatal önkéntesek lelkesen futnak kerekesszékes vendégeikkel. A küzdelem nem vérre megy, a lényeg a csapatjáték és a sikerélmény: mindenki együtt örül a góloknak és a szép ütéseknek.

A floorball, a vizes sportok és az esti disco mellett változatos programokba kapcsolódhattak be a III. Máltai Mozgáskorlátozott Tábor résztvevői. Kipróbálhatták az agyagozást, a lézerharcot, profi táncosok tanították őket táncolni, rally pályán száguldozhattak, valamint kvízdélutánon tehették próbára tudásukat.

A tábor első négy napjáról videós összefoglaló is készült:

A programokon és a programok közti szünetekben szoros kapcsolat alakulhat ki a fogyatékkal élő fiatalok és kísérőik közt. A tábor hét napja alatt a Balaton partján fiatal önkéntesek segítenek fiatal vendégeiknek, akik erre a hétre kiszakadhatnak a hétköznapjaikból.

Többen is bentlakásos otthonokban laknak, ahonnan előfordulhat, hogy egész évben két-háromszor van csak lehetőségük eljönni. „Az intézményekben általában idősebb segítők foglalkoznak velük. Nagyon jó, ha ki tudnak lépni a hétköznapi környezetükből, és ezekben a napokban végig fiatalokkal töltik az idejüket” – vázolja fel a helyzetet az egyik kísérő önkéntes, Kaptur Orsolya. „Hasonló az érdeklődésünk, jókat tudunk beszélgetni, és persze pörgősebb az élet, este a diszkóban együtt is táncolunk.”

Fontos szempont a tábor elején, hogy a fiatalok ne közeli hozzátartozójukkal jöjjenek, hanem olyan ember legyen a segítőjük, akivel nem találkoznak nap, mint nap. Így abban is fejlődhetnek, hogy kérjenek segítséget másoktól.

Emellett az önállósodás is nagy előnye lehet a megszokott környezettől távol töltött időnek. „Tegnap nagyon magába zárkózott a vendégem, el is sírta magát. Először nem tudtam, mi lehet a baj” – meséli előző napi élményét egy kecskeméti önkéntes. „Végül kiderült, hogy nagyon megérintette az előadás, ahol arról volt szó, miért fontos a határok feszegetése. Azóta ő is próbál egyre több dolgot egyedül megcsinálni.”

Nehézségeket nemcsak a vendégeknek, hanem az őket kísérő önkénteseknek is le kell győzniük. „Már a legelső találkozás során is felmerülhet, hogy mutatkozzunk be a vendégeknek. A betegségüktől függően valakit kézfogással, másokat puszival, megint másokat pedig a válluk megsimításával tudunk üdvözölni” – mondja el Böcskei Anna, aki a táborban önkéntes kísérőként vesz részt.

Kaptur Orsolya szerint a fiatal önkénteseknek érdemes először egy rövidebb, egynapos programon részt venni mozgáskorlátozottakkal. Ez alatt kiderülhet, mennyire tudja valaki elképzelni magát hosszabb távon is segítő szerepben.

„Először mindig attól féltem, hogy valamit rosszul csinálok” – eleveníti fel első táboros élményeit Orsolya. „Legjobban a személyes terek átlépésétől tartottam, és attól, hogy valakit fürdetni kell, vagy el kell kísérni a WC-re. Azt hittem, hogy az intim szférába való belépés nagyon nehéz lesz, de amikor már ott voltam, teljesen rutinból jött a dolog, és felül tudtam emelkedni ezen a félelmen.”

A nyílt kommunikáció többek szerint is mindennek a kulcsa. „Még mielőtt bármibe belekezdenénk, mindig meg kell kérdezni a vendégünktől, pontosan miben és hogyan segítsünk nekik” – tanácsolja Orsolya.

És ki a jó segítő? Az egyik megkérdezett fogyatékkal élő vendég szerint „az, akiben megbízom és aki teljesen elfogad. És persze nem árt, ha kitartó, mert az esti bulikban én nagyon sokáig bírom.”

Hírdetés