MozgáskorlátozottságSport

„A férjemet nem zavarja, hogy nincs lábam” – Illés Fanni úszó, paralimpiai bajnok

Lábak nélkül született, az ujjai sem nőttek ki rendesen, és azt gondolták, hogy értelmileg sem lesz ép, ezért az orvos lebeszélte a szüleit arról, hogy vállalják őt. Mégis hazavitték, és szeretettel nevelték. Azt gondolta, hogy soha nem lesz férje, hiszen még gyűrűsujja sincs, mégis rátalált a szerelem, és most egy gyönyörű kisfiú anyukája.

A Képmás Magazin munkatársa, Keresztes Ilona vendége Illés Fanni úszó, paralimpiai bajnok volt.

Fanni azt mondja, ő lábak nélkül önmaga, de a negatív kommentek azért megviselik. Nemrég egy tévéműsorban az egyik csapattársa táncolt, és a szerepléséhez kapcsolódó negatív kommentek nagyon rosszul estek még Fanninak is. „Azt láttam, hogy mindent beleadott, mindent megtett, és mégis a bántást kapja. Olyan jó lenne szépen élni egymás mellett, anélkül, hogy ilyen megjegyzéseket tennénk egymásra!” – mondja.

Fannit a születése után elválasztották a szüleitől három hétre, és ennek a következményeit a mai napig érzi. „A sport kapcsán voltam pszichológusnál, ő is mondta, hogy van problémám ezzel. Hiába szeretgettek a nővérek és az ápolók, ilyenkor a gyereknek a szüleire van szüksége. De érdekes, hogy amikor megszületett a fiam, megtapasztaltam ezt a fajta egészséges kötődést, akkor először. Azt, hogy néhány percet is nehezen bírok ki nélküle. Tudom persze, hogy kell az énidő, szoktam is figyelni rá, hogy legyen, de mégis, ez egy nagyon jó érzés, hogy végre tudok így kapcsolódni valakihez.”

Fanni azt mondja, a férje, Álmos tanította meg arra is, hogy kimutassa az érzéseit. Mindig igyekezett valahogy tudatni az illetővel, hogy szereti, de a simogatás, puszilgatás kimaradt.

„Érdekes egyébként, hogy már három éve együtt voltunk, amikor én először feltettem Álmosnak a kérdést: »Nem zavar, hogy nincs lábam?« Azt mondta, így ismert meg, sosem zavarta. De én azért féltékeny voltam, úgy voltam vele, hogy bárkibe beleszerethet, hiszen bárki, akinek van lába, csak jobb lehet nálam. Szóval volt ilyen problémám, de nagyon jól reagált erre is Álmos, azt mondta, hogy ahogyan mi tudunk beszélgetni, ahogyan kiegészítjük egymást, azt nem pótolhatja senki.”

Fanni elfogadta magát így, lábak nélkül, de ezért meg kellett dolgozni. Az uszodában szégyellte a testét, általában rögtön beugrott a vízbe, hogy ne lássa senki. Tudta persze, hogy a víz átlátszó, de valamiért mégis biztonságban érezte magát ott. „Azt hiszem, 25 éves koromra tudtam levetkőzni ezeket a gátlásokat, és elfogadni magam. Érdekes, hogy ez egybeesett azzal, hogy megszabadultam a műlábaimtól. Addig műlábakkal és két mankóval közlekedtem, és nem szerettem.”

(…)

A teljes beszélgetés a lejátszóra kattintva hallható:

A Mégis a Képmás és a Média a Családért Alapítvány közös podcast-sorozata. Olyan életeket szeretnének felvillantani, amelyeknek főhősei nem mindennapi hátránnyal élik hétköznapjaikat, miközben komoly kérdéseket kell megválaszolniuk, fontos döntéseket kell meghozniuk és feltöltő forrásokat kell találniuk a napi küzdelmekhez. Miközben a beszélgetésekből mindannyian erőt tudunk meríteni, mondatról mondatra bomlik le a fal a fogyatékossággal élő emberek és épnek tartott társaik között.

Az adások elérhetőek a Spotify-on, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján.

Olvasta már?